Kőszeg 
Ahol visszaverték a török sereget
Kőszeg Soprontól délre, Vas megye nyugati szélén, osztrák határ közelében fekszik. Fekvése miatt a környék már a magyar történelem korai évszázadaiban is jelentős volt hadászati szempontból.
A város nevét egy Árpád-kori várról kapta, melynek romjai még ma is láthatók az Óház-tetőn, ez volt a Felsővár. 1248-ban említik először Kvszeg néven egy oklevélben, mely arról tanúskodik, hogy a tatárjárás után IV. Béla az osztrák hercegtől visszafoglalta a várat.
A város alapítása az 1260-as évekre tehető és Kőszegi Henrik valamint fia, Iván nevéhez köthető. A Kőszegi grófok a hegység lábánál, a Gyöngyös-völgyben építették fel székhelyüket, erődítményüket, mely az Alsóvár nevet kapta. A várost magát Kőszegnek hívták, melynek urai német telepeseket hívtak be. A városnak ma is élő német neve van, Güns. 1289-ben összetűzésbe kerültek I. Albert osztrák herceggel, aki elfoglalta a várost, 1291-ben azonban III. András király visszaszerezte és visszaadta a Kőszegi családnak.
A Kőszegiek uralmának Károly Róbert vetett véget 1327-ben, s rá egy évre királyi város lett a település. Az Anjou uralkodók alatt megerősítették a város védelmi rendszerét, kialakult a kettős városszerkezet, megszilárdult a város birtokhatára, a település bekapcsolódhatott a távolsági borkereskedelembe, jelentős kézműves és kereskedőréteg született.
Kőszegen a szőlőtermesztésnek nagy múltja van, már egy 1279-es oklevélben említik. Egy érdekes helyi hagyomány a "Szőlőjövések könyve" vezetése - ebbe a könyvbe 1742 óta minden évben Szent György napján lerajzolják a szőlőhajtásokat. A könyv bejegyzéseiből megtudható az is, hogy melyik évben volt tavaszi fagy, mikor pusztított jégverés vagy kedvező volt-e az időjárás a szőlő érésekor.
Bár Kőszeg ígéretet kapott arra, hogy örökre királyi fennhatóság alatt marad, ennek ellenére Luxemburgi Zsigmond 1392-ben Garai Miklós nádornak adományozta. 1445-ben III. Frigyes német-római császár elfoglalta a várost. A császár adta Kőszegnek ma is használatos címerét 1446-ban. Innentől egészen 1647-ig Habsburg fennhatóság alatt állt a város, leszámítva egy pár éves időszakot, amikor Mátyás király visszafoglalta, de halála után újra a Habsburgokhoz került.
Kőszeg történelmének legnevesebb eseménye az 1532 augusztusában lezajlott ostrom. Báró Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a viszonylag kevés várvédő visszaverte a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerőben lévő török sereget. Az ostrom emlékére Kőszegen nemcsak délben, hanem délelőtt 11 órakor is meghúzzák a harangokat.
Az ostrom után a város adómentességet és kiváltságokat kapott I. Ferdinánd császártól. A várat újjáépítették, ekkor nyerte el mai formáját. Az elkövetkezendő két évszázadban a város virágzásnak indult, köszönhetően annak is, hogy a Bécs és az Adriai-tenger közti útvonal egyik kereskedelmi állomása lett.
1648-ban a város visszakerült Magyarországhoz. Jelentősége innentől csökkent, anyagi nehézségekbe is került. Mindez fokozódott az első világháború után, mikor a kőszegi járás nagy részét Ausztriához csatolják, a város így elveszíti vonzáskörzetének nagy részét és az ország peremére szorul. A város idegenforgalma csak a rendszerváltás után élénkült meg igazán, így napjainkban ismét elfoglalta méltó helyét kedvelt turisztikai célpontként.