Hortobágy
Hortobágyi Nemzeti Park közepén található 1800 lakosú község nevét meghallva mindenki egy végeláthatatlan pusztát lát maga előtt. Az első látásra kopárnak tűnő sík vidék őshonos háziállataival, pásztorkodó életformájával, népi építészeti értékeivel, és néprajzi hagyományaival a magyarság jelképévé vált.
A természetes eredetű szikes puszta évről-évről ezrével vonzza a látogatókat, hogy azok az érintetlen természet tökéletes zavartalanságában fedezhessék fel a napjainkban is élő pásztorhagyományokat, népszokásokat.
Első írásos emlékünk a településről egy 1067-ből származó írás. E szerint Aba Péter a Borsod megyei Százdon monostort alapított, és Hortobágy is a monostornak adományozott birtokok között volt.
Az írás óta majd ezer esztendő telt el, s 1999 decemberében Hortobágy az UNESCO "Világörökség" részévé vált.
Mielőtt nekivágnánk a hatalmas pusztának, tegyünk egy rövid sétát a múltban!
Bár ma már csak kisebb számban láthatjuk ősi háziállatainkat, volt idő, hogy több ezer gulyát, nyájat, kondát, és ménest tartott el a puszta. A honfoglalás idején füves rétek és fás sztyepék jellemezték a Hortobágy növényvilágát, a minden évben kiöntő Tisza kövér legelőket biztosított az itt élő háziállatok számára. A szabadon tartott csordák tavasztól télig nomád körülmények között, fajtánként elkülönítve legeltek: kutyák ugatása, ménesek dobogása, gulyák kolompja hallatszott mindenfelől.
Hortobágy soha nem volt sűrűn lakott. Most is csak elvétve látunk egy-egy nyájára vigyázó pásztort, boltba siető asszonyt, szabadon bóklászó gyermeket. A páratlan szépségű puszta arról tanúskodik: az itt élő ember megtanulta tisztelni a természetet.
S hogy milyen látnivalókat kínál a puszta?
A végtelennek tetsző róna közepén, ahol nyáron forrón tűz a nap, még olyat is láthatunk, ami valójában nincs is ott: az időnként fel-feltűnő alföldi délibáb a perzselő nyári napok egyik legkülönösebb látványa. Csak remélni merjük, hogy egyszer talán minket is megérint a délibáb varázsa...
Akkor se búsuljunk, ha a napnyugtáig tartó kánikulában mégsem álmodunk magunknak délibábot, a sík pusztát járva ugyanis visszaköszönnek a régi magyar pásztorvilág emlékei. Láthatunk itt-ott magányosan álló gémeskutakat, melyek a legelésző csordák itatására szolgáltak. Bizony ebben a forróságban az állatok is gyorsabban megszomjaznak!
Felejthetetlen élménnyel ajándékozza meg a látogatót az őszi daruvonulás. Felemelő érzés látni a csapatokban vonuló darumadarakat!
A kietlen síkság üde színfoltja a község határában található Hortobágy folyó. A sekély vízből kiemelkedő sűrű nádasok rejtekében igen mozgalmas az élet: örökké éhes madarak százai keresik elszántan a laktató táplálékot. A puszta csendjét hol ijedten felröppenő madársereg, hol pedig szárnypróbálgató fiókák csiripelése töri meg. Jó, ha tudjuk, hogy Hortobágy ennek a nádasokkal körülölelt szelíd kis folyónak köszönheti elnevezését.
A Hortobágy folyó felett átívelő Kilenclyukú-híd boltíveinek számáról kapta népies nevét. A ma látható kőhíd helyén régen fahíd állt, ám az egymást érő áradások és tüzek szükségessé tették egy erősebb híd megépítését. Hazánk leghosszabb közúti kőhídjáról az a mondás járja, hogy azért olyan szilárd, mert építésekor tejjel oltották meg a meszet.
A hídról már jól látható Hortobágy központja, a Pásztormúzeum és környéke.
Kirándulásunk fontos állomása a 19. század elején épült Pásztormúzeum. "A hortobágyi pásztorélet emlékei" című állandó kiállítás bemutatja a sajátos pusztai pásztoréletet, a helyi hagyományokat, a népszokásokat, és a mindennapos használati szerszámokat. A tárlókban elhelyezett tárgyakon keresztül megismerhetjük az egykori puszta világát, a pusztai állattartás kialakulását, megtudhatjuk miként éltek régen a hortobágyi pásztorok, hol laktak, miket főztek. A kiállított szekerek és lovaskocsik a régi épületet idézik, a múzeum ugyanis eredetileg szekérállás volt.
A Pásztormúzeum előtt látható Pásztorfiú szobor Somogyi Árpád szobrászművész alkotása. A nyurga bronzszobor egy pásztorkalapban és bő gatyában ülő pusztai embert ábrázol.
A Pásztormúzeumtól egy kőhajtásnyira találjuk a háromszáz éves Hortobágyi Csárdát. Az 1699-ben épült fogadót az évek során kétszer is átalakították: 1781-ben barokk, 1830-ban pedig klasszicista stílusban. A fehérre meszelt, nádtetős csárda a népi építészet kiemelkedő alkotása, tizenhárom boltívvel kialakított árkádos folyosóját nyaranta pirosan virágzó muskátlik díszítik. A csárda épületében az évek során több nagy magyar is megfordult. A helybéliek különösen büszkék rá, hogy 1842-ben kiváló költőnk, Petőfi Sándor tért be a csárdába, és itt írta meg a Hortobágyi kocsmárosné angyalom című versét. Erre emlékeztet az épület falán elhelyezett domborműves emléktábla, mely Füredi Richárd alkotása.
Ha tehetjük, látogassunk el mi is a hangulatos csárdába, ahol jellegzetes pásztor étkek kerülnek asztalunkra. Megkóstolhatjuk a hortobágyi húsos palacsintát, a bográcsgulyást, sőt azt is megtudhatjuk milyen az eredeti slambuc.
A puszta mindig is kedvelt témája volt a művészeknek: szépségét számtalanszor megverselték, megénekelték, megfestették. A pusztához és a népművészethez kapcsolódó alkotásokat tár látogatói elé a Hortobágyi Galéria, melynek állandó kiállításai a hétfő kivételével minden nap megtekinthetők.
A hortobágyi puszta egyedülálló növény- és állatvilágát, páratlan népművészetét mutatja be a Hortobágyi Körszín.
Egészen közelről ismerkedhetünk meg a pusztai pásztorkodással, valamint a hortobágyi állattartással a Pusztai Állatparkban! Kint a szabadban, karámról-karámra járva fedezhetjük fel az ősi állattartás rejtelmeit, megtudhatjuk hogyan él, mivel táplálkozik a magyar szürkemarha, a mangalica sertés, a pödrött szarvú rackajuh, a házi bivaly, a parlagi kecske, a parlagi tyúk, a fodros lúd, megtekinthetjük a pásztorok hagyományos építményeit, használati tárgyait.
S ha valaki ennél is többre vágyik? Hát pusztakocsikázzon a Hortobágyon! Felejthetetlen élménnyel gazdagodunk, ha a pusztán élő őshonos háziállatokat élőhelyükön keressük fel. Láthatunk legelésző gulyát, nyájat, kondát, pulival őrködő gulyást, pásztort, kondást, négyökrös szekeret, sőt megtekinthetjük a hortobágyi ménes istállót, a pusztai csikósok hagyományos bemutatóit, és a gémeskútnál itatást is!
Hortobágyi kirándulásunk alkalmával a természeti kincsek és a népi építészeti értékek megismerésén túl színes kulturális programok és fesztiválok biztosítják a tartalmas kikapcsolódást.
Májusban a Hortobágyi Vásártéren gyűlik össze a falu apraja-nagyja, ekkor ünneplik a Világörökség Napját a nemzeti park évfordulója alkalmából. Fontos esemény ez a helybéliek életében, meg is adják a módját az ünneplésnek!
Fergeteges bemutatók, izgalmas pillanatok várnak mindazokra, akik Júniusban, az Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozó napján látogatnak el Hortobágyra. A kulturális találkozó a Pusztai Állatparkban kerül megrendezésre, ahol megismerhetjük a pásztorok, gulyások szokásait, hagyományos öltözéküket, mindennapos felszerelésüket, sőt a munkájukat segítő kutyákat is. Az egész napos programot népművészeti vásár, ökörfogat bemutató, gulyások ügyességi versenye és hagyományos pásztorételek főzőversenye színesíti.
Ki ne hallott volna már az augusztusi Hortobágyi Hídi Vásárról? Az országos kirakodó és népművészeti vásár elnevezését a régvolt idők állatvásárainak színhelyéről kapta. A hangulatos rendezvényt délutánonként népzenei és néptánc bemutató kíséri.
Barangolásunk végéhez értünk. Felfedeztük a hatalmas sík vidék látnivalóit, nevezetességeit, ízeit. Hát ilyen az élet Hortobágyon, a végeláthatatlan pusztán...